hőhullám
a klímák kültérijei egymás szájába fújják a forró levegőt, elektromos korallok. a szellőzőkből sűrű füst jön. az utca csonka testéből kifolyik a hő. a lenti becsületsüllyesztőben nincs légkondi, a pultos alátéttel legyezi magát. bemegyek ajtónyi levegővel. eggyel odébb pár negyvenes dartsozik, a kilőtt nyíl szele megcsap, a levegőhullám körbejárja koponyámat, még nem fulladtam meg. szénmonoxid-érzékelőt rakattak fel, tavaly ilyenkor többen rosszul lettek. a buszon haza szép, szőke lány ült mellém. lehetett volna bármilyen hajú, akkor is szép, és én is lehettem volna bármilyen a nyitott ablak mellett. amit kifújt, én beszívtam, és mindennek megvolt a helye. de leszállt. ha azzal a busszal megyek, ugyanoda ülök. várom a leeresztett ablaknál, júliustól júliusig. lehet, hogy elporladt, a busz szellőzője benyelte, amint lelépett a járdára. az utcát nézem. az aszfalt gőzőlög. a ventillátor forog. a szél nem fúj, a tél nem jön.
gáz-tűz-hely
ahogy apró rovarok a part füvén átgázolva, úgy a zsonglőrbuzogányok narancs tornyai. egy ismeretlen udvaron ülsz, és nem tervezel. se nővel, se férfival. amit a gyomor nem bír, azt a föld se nyeli, az jön csak vissza uniformzölden. szivárog a gáztűzhely – mondta anyám – gyertyát gyújtott, hogy el ne aludjon, bátor erős nő, mezítláb a konyhakövön. és szétszórta smaragdfényét, mint ezernyi apró gázbogár egy dátum nélküli délutánon.
idill
két kisgyerek fürdik a tóban, egyikük az árnyékban áll. a vízben háló, a hálóban hal, a halból húgy, akár a kerti csapból. a tavat csak nézni szabad innen a túraösvényről, az ültetett fák árnyékából ismeretlenre lépni nem tudsz. a sakkbábuk már elkoptatták a mezőket, a feketét és a fehéret, minden állás foglalt volt egyszer. de van bábu. és van mező. és egységesen kitaposott, amit újnak akarok: a nőt, a férfit egységesen meztelenül, egységesen szűzen és gyámoltalanul. talán szebb is így – ha már így alakult – ezzel az ültetett erdővel, innen a túraösvényről, kitaposott úttal, és a közepén lévő mesterséges tóval. amúgy sem fürdene benne senki, ilyet már senki nem csinál.
Borító: Unsplash
